Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink.

Ha nem feledkezel el a kitűzött céljaidról, minden alkalmat meg fogsz ragadni, hogy közelebb kerülj hozzájuk.

Saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

/Arthur Golden- Egy gésa emlékiratai/

/Most hétvégén néztem meg. Egyszerűen fantasztikus *.* Már a könyvet is letöltöttem,arra vár csak ,hogy elolvassam! :DD /

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

"Azt kérdezed ki az igazi, ki a valódi barát? 

Az akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. 

Kinek szemébe nézve, meglátod minden apró baját, 

kit csendesen megvigasztalsz, 

ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, 

te átmászod hallgatása falát. 

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. 

Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, 

hogy alul múlod őt, vagy túlszárnyalod. 

Kinek látvány szívedet és lelkedet melengeti, 

kivel jó a csend szavát hallgatni, 

s együtt merengeni. 

Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát, 

kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ. 

Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, 

s ha választásra kerül a sor, 

te szó nélkül mellé állsz. 

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér, 

a világ összes, minden kincsénél. 

Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, 

kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!"

Érdekes dolog a lelki sebeknél, hogy sokkal lassabban gyógyulnak, mint a testiek. Sőt, a testi sebeink fájdalmát nem is igen tudjuk felidézni. Tudjuk, hogy fájt egy műtét utáni kötözés például, de az érzetét nem tudjuk felidézni. Tudjuk, hogy rossz volt, de nem tudjuk pontosan, hogy milyen. A fizikai érzeteink emlékei homályosabbak. A húsunk hamar gyógyul, a csontunk lassabban, az idegeink még lassabban, de vannak lelki sebeink, melyek még fél évszázad múlva is fájnak.

Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, és addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz....

Sok embert szeretek, de nem mindenkit. Sok mindent megbocsájtok, de nem mindent. Gyorsan felejtek, de nem mindent. Nem vagyok bosszúálló, de sok mindent megvetek. Akit szeretek az tudja, akit nem szeretek az érzi. Az igaz barátokért keresztül megyek a poklon, a többieknek pedig megmutatom, hogy hol van az!

Két énem van nekem, az egyik megtenné, de a másik nem. Ez kötelet kap, az meg glóriát, az egyik káoszt akar, a másik ceremóniát.