2012. szeptember 30., vasárnap

Oszd meg és nyerj könyvet!

Mesélek neked egy lányról, lerajzolod? A haját fesd vörösre, a szemét szürkére, olyan kavicsszínűre, a pólóját zöldre, a nadrágját kékre. A lelkébe színezz sok-sok érzelmet, keserűt és édest, elhaltat és elevent.
Ha ezzel megvagy, ülj nyugodtan és szemléld néhány percig: figyeld, hogy elevenedik meg előtted az élete, ahogy izzik a sok érzelem...
Aztán cseréld fel a színeket, a külsőt és belsőt: már nem számít sem a szem- és hajszíne, csak a lelkét lesd, a kavicsszürkét, amelyből lassan lángoló vörös lesz...
Ez a lány Violet.
Zenész New Yorkban.
És szerelmes.




Violet Brightmore sikeres, fiatal énekesnő, aki érdekes munkája ellenére minden egyes napját ugyanolyan monoton menetben tölti: munkába megy, bedob egy kávét, este koncertre indul, de a nap végén pontosan ugyanolyan magányosan hajtja álomra a fejét, ahogy reggel ébredt. Egészen addig, amíg...
Érdekel egy zenés, romantikus, humoros regény szerethető karakterekkel és bárkivel előfordulható élethelyzettel? Akkor kijelenthetem: megtaláltad, amit kerestél!
Ez a Három akkord az élet.
Már a célegyenesben: nemsokára megjelenik könyvben is!
További információkért, különlegességekért, részletekért látogasd meg az alábbi Facebook oldalt: www.facebook.com/sarkozi.erika
Néhány olvasói vélemény:

BabyAngel:

„Erős jellemek, katartikus pillanatok, cselszövések, megtört érzelmek, ármányok és mindemellett szerelmek is megbújnak a sorok között, mindazonáltal pedig a karaktereidben is! Szemet gyönyörködtető, ahogy az emberi jellem színes skáláját mindvégig felvonultatod előttünk, mi pedig ezáltal igenis gazdagabbnak mondhatjuk magunkat! (...) Aki egyszer is beleéli magát majd Violet szerepébe, garantálom, hogy nem akar majd többé kibújni belőle, hiszen mindent megtalálhat ennek a lánynak a lelkében. A kitartást, a barátságot, a szerelmet, a sikert, mindezek mellett pedig remekül megfér a csalódottság, a bánat, a bukás. (...) Kinőttünk már a tündérmesékből, s talán mind tudjuk, hogy nincs élet buktatók nélkül.”

Liz:

„Nem tudom, hogyan kell elkezdeni egy ajánlót, de azt tudom, hogy már tűkön ülve várom, hogy végre kezemben tarthassam a Három akkord az élet teljes életnagyságú, nyomtatott, bekötött – és természetesen dedikált – változatát. Ugyan, csak keveset tudok – egyelőre – a történet tartalmáról, de egy valamit biztosan elmondhatok: imádnivaló karakterekkel van tele. És mivel nem utalhatok sejtelmesen arra, milyen szerelmi háromszögek bonyolódnak a könyvben, vagy mennyire imádom Violet Brightmore kapcsolatát egy bizonyos Derek Goldhawk nevű szépfiúval (és ott van még Colin is, akit szintén szeretni kell, mert csak), így arról szeretnék elsősorban írni, hogy mennyire, de mennyire büszke vagyok rád, Nilla.
Talán kevesen mondhatják el magukról ugyanazt, amit én: Nilla az én mentorom, tanítóm és némiképp a példaképem. Talán soha, de soha nem jutok el odáig, ahol most tartok, ha nem jön ő a kritikáival, a véleményeivel és páratlan támogatásával. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy Nilla az egyik legtehetségesebb elsőkönyves író e kerek világban, akivel valaha találkoztam. Nemcsak sokoldalú stílusa, helyénvaló humora, választékos szóhasználata, fogalmazása és fantáziája teszi olyan különlegessé, de mindaz a tudás és intelligencia is, melynek egy részét én magam is eltanulhattam tőle. (...) Na, de a lényeg lényege: mindenki rohanjon, és szerezze befelé a Három akkord az életet, amint és amilyen gyorsan csak tudja, mert kötelező olvasmány! Csak jobb, mint az Antigoné vagy a Rómeó és Júlia... Sokkal jobb...”

Evelyn:

„Ezt a történetet olyan embereknek ajánlom, akik végtelen álmodozók, imádják a vicces, mégis határtalanul romantikus történeteket, s mindenekelőtt a zene fontos része a lényüknek. A filmeket is gyakran az ember a cím vagy akár a dal alapján választja, nos, mondhatjuk, hogy ez nem egy átlagos "film", hisz a szerelem a zenével egyesül, mely nemcsak a címben, hanem a direkt a könyvhöz írott versekben, dalokban is tükröződik.
Nem azt mondom, hogy nincs még több száz remek történet, mert igenis, van! De hisz kérem szépen, minden tele van misztikummal, mi van a való élettel? Abból ki táplálkozik? 
Vannak több ezren, akik olyan ajánlásokat tesznek, melyben leírják a – kiszakadás a való életből – effektust. De az emberek többségének rejtett tanácsok, támaszok kellenek, és ez a könyv tökéletes példa.”

Ha TE is csatlakozni szeretnél a játékhoz, hogy megnyerhesd a könyvet a végén, látogasd meg a www.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet, és nézd meg a feltételeket!


Vagy like-olj itt: www.facebook.com/sarkozi.erika

2012. szeptember 16., vasárnap


Kábán, vakon, részegen
Futunk át az életen.
A félelem hajt, mint egy szélvész...


Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
hello, hello, csak érkezünk s megyünk,
hello, hello, mert másra nincs idő,
hello, hello, mert másra nincs erő,
hello, hello, mert minden menekül,
hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
hello, hello, hát üldözzük tovább,
hello, hello, már én sem várok rád;
s napjaink az életünket széthordják.
/Katona Klári- Hello/
-Szerelem?
-Kösz nem,inkább vodka!
(Saját kép. Sok más képet tehettem volna még ki ide,de  ők az örök ♥ :D )
Mi a barátnőimmel mindig úgy nevetünk, hogy megkérdezik : ' ti mit szívtatok ? ' :)) *-* ♥

2012. szeptember 15., szombat

(saját kép :$ )
...Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni, zokogni? Hülyeséget csinálni, és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni, ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad már ahogy elmesélem az életem, és érezted, hogy levettem az álarcom? Ha nem, akkor nem ítélhetsz el, hiszen nem ismersz
(saját kép :$)
Kolesz: Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki, ugyanolyan az illata, ugyanúgy érzel. Aztán rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te vagy...


Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ? Például a barátaid számára. Mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. Hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. Egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. Az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt. De ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. Akkor semmi nem lenne. Ez számunkra elképzelhetetlen. S mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. Gondolj magadra. Aztán a családodra. Rá. Majd a barátaidra. A világra. Egy évre. Egy hónapra. Egy napra. Egy órára. Egy percre. Egy másodpercre .Majd nyisd ki a szemed. Látod? Felébredtél. Ez a való világ. Innen nincs kiút. Itt már nem lehet felébredni. Nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. Senkiben nem szabad megbízni. Még abban sem, aki azt mondja, hogy a legjobb barátod. Nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. Aki azt mondja, hogy szeret, talán igaz lehet. De akinél a szem beszél, az igazán érted él. 

Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során (sem külsőleg, sem érzelmileg), aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy. Olyan ez, mint nézni a karodon az órát: nem feltűnő, ahogy peregnek a másodpercek, de mégis örök mozgás jellemzi…


 Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem.

2012. szeptember 2., vasárnap

Hello! Szóval vége a nyárnak.. :( Sajnálom,de így én sem leszek, max hétvégenként tudok csak frissíteni majd... :|| Jóóóóóóó volt a nyááááár *-* :DD ♥

2012. szeptember 1., szombat

/Saját kép/
Sötétség és hideg vesz körül nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa, s visszhangosan dördűl a kövezet.

Visszajön az egész tél belém: vad robotban
gyúr düh és gyűlölet, undor és félelem,
és mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szivem.

Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

S úgy tetszik, míg ez a kopogás sír alattam,
hogy koporsót szegez itt valahol az ács...
Kié lesz? Hogy siet! - Tegnap nyár volt; ma ősz van.
A zaj titokzatos, mint egy elutazás.
/Théophile Gautier- Őszi ének/