Gyengéden ring a kis kalász a szélben,
Egy fa árnyéka ad pihenőt éppen,
Tövében ülve az jutott eszembe:
Hogy zuhanhattam ilyen mély verembe?
Nyár volt. A hűs patak lágyan morajlott.
Partján egy alak kábultan andalgott.
Én voltam az, egy búval bélelt lélek,
Elbódított egy hamis szirénének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése